A Kr. utáni évszázadok első, előkerült régészeti emléke, Kopács románkori templomának 1968-ban befejezett restaurálásakor került elő a padozat alól. Ezt a szürke márványból faragott sírkőfejezetet a szakemberek egyik része a Kr. utáni II-III. századi római mások VI-X. századi avar vagy magyar munkának tartják. A fejezet-töredék értékes plasztikai részei restaurálásra várnak. 

A ma is álló románkori templom építésének idejére vonatkozóan nem áll rendelkezésre okleveles adat. A művészettörténészek illetve az eddig megjelent publikációk szerint a XIII. század első felében épülhetett, mesterséges dombon, vizesárokkal körülvéve. A templom plébániai székhelyként működött. A 2002-ben végzett falkutatás és restaurálás eredményeként biztosan állítható, hogy mai formáját -a déli oldalra áthelyezett bélletes kapuval, megépített harangtornyával- a XIII. században nyerte el. 

Kopács neve először Kun László király egyik 1273-as oklevelében jelenik meg. Az oklevélben a király Kopácsi Pousának és rokonainak ajándékozza Horrow-i ingatlanát. "Horrow", "Horo" nevű, Kopács melletti helységben a középkorban előbb királyi szakácsok, ételhordók, majd kisnemesek laktak. Hóró a XV. Század végére elnéptelenedett. Helyét a 2000-ben felállított kopjafa jelzi. 

A "Csempesz", "Chempez" név ugyancsak 1273-ban tűnik fel, mely oklevélben a király a köcski és a vasvári várkatonákat megnemesíti és birtokkal ajándékozza meg. 
Kopács mint helységnév "Nobiles de Kopach" egy 1323-ban kelt oklevélben, Csempesz pedig Chempez-falva névvel egy 1329-ben kelt oklevélben található. 
A kisnemesi falvak lakói a Mohács utáni években, a reformáció hatására áttértek az evangélikus hitre. Kopács temploma is evangélikus fáratemplom lett. Fíliaként hozzá tartozott Csempeszháza és Kolta. 
A török hadjáratok, éhínségek, járványok ellenére is gyarapodó falvak maradtak - Csempeszháza és Kopács. 

A XVI. század utolsó harmadában a Csempesz család birtokát megszerző Csempeszházi Balogh Bertalan kétszintes, síkmennyezetes kastélyt építtetett Csempeszházán. Kopács középbirtokosa ez időben a Bothka család. A Csempeszházi Balogh család kastélya és birtoka a XVII. század elején a Béri Balogh család kezébe került. A Béri Balogh család közismert történelmi alakja a kuruc szabadságharc hőse, Béri Balogh Ádám a XVII. század végén a csempeszházi kastélyt átépítteti. Néhány évet itt tölt fiatal feleségével, Festetich Juliannával, majd 1699-ben 12 évre zálogba adja a kastélyt és a hozzá tartozó birtokot és Tolnában szeretne letelepedni. A barokk formába átépített késő-reneszánsz kastély a XIX. század elejéig nem a törvényes örökösök, hanem többek között a vasi alispán, Rosthy István kezében is volt. A Sarlay család házasság révén lett a kiskastély és a birtok tulajdonosa 1949-ig. 
1642-ben a kopácsi és csempeszi nemesek falutörvényben szabályozták a települések rendjét. A rekatolizáció idejét a templom karzatára festett 1658-as évszám jelzi. A vallásukhoz hű evangélikusok utódai azonban a mai napig is helyben élnek. 

A XVIII. században a faluk fejlődése megtorpant, majd a plébánia megszűnésével (Rum fíliája lett) a század végén hanyatlás, elszürkülés kezdődött. Ez az időszak egészen a XIX. század végéig tartott. Volt ugyan néhány tenni akarást bizonyító cselekedet, de a kisnemesi életmód korszerűtlenségén igazán nem változtathatott. Ilyen tett volt a XVIII. század közepén a templombelső újrafestése, a barokk oltárképfal, szószék, padok beépítése és később id. Dorffmeister István Szentháromság képének elhelyezése, az 1838-48 közötti birtokrendezés, tagosítás, az iskola korszerűsítésére tett kísérlet. Sajnos igazi lendületet ezek nem adtak.

A már nevében egyesült Csempeszkopács fejlődése a XIX. század végén, a Szombathely-Rum vasútvonal megnyitása után, az állami elemi iskola létrejötte, felépítése után indult meg. A világháborúk okozta megingások, az ún. szocialista idők diktatórikus intézkedései, centralizmusa, 1960 után a szerep nélküli települések lassú halálra kényszerítése majdnem végzetessé vált. Megszűnt a közigazgatási, gazdasági önállósága, az iskolája, stb. 

Némi reményt csak a 80-as évek hoztak, amikor már jelentkezett az önálló tenni akarás. A XX. Század nehéz éveit az tette elviselhetővé, hogy az itt működő tanítók, tanácsi, önkormányzati vezetők gyámolításával a művelődés, a sport, az infrastruktúra területén elért eredmények erősítették az önbecsülést. 

1920 óta kisebb megszakításokkal folyamatos az amatőr színjátszás. A sportsikerek és néhány sportoló megyei és országos szintű jó eredménye fönntartotta a megmaradás hitét. 1965-ben új tanítói szolgálati lakást, 1966-ban művelődési otthont épített a falu. Annak ellenére, hogy 1966-ban megszűnt a közigazgatási, majd a termelőszövetkezeti önállóság, hogy a fiatalok zöme városokba költözött, hogy 1978-ban a kisiskola is megszűnt, 1976-ban a rendbe hozott Balogh- Sarlay kiskastélyban megnyílt a helytörténeti múzeum, 1982-ben megépült a törpevízmű. 

1986-ban Vas megyében talán elsőül a templom kertjében kopjafát állítottak az első és a második világháborúban elesett hősöknek és zsidó áldozatoknak. 1989. augusztus 20-án felújították a Szent István ünnepségeket. Ezen az elsőn hangzott el: "Belülről, erkölcsileg kell megerősödnünk! Önmagunknak kell segíteni magunkon! Ne várjuk, hogy a patronáló hatalom elvégzi majd helyettünk, amit nekünk kell!" 

1989. szeptemberében pályázatot nyújtott be a falu a Kós Károly Országépítő Alapítványhoz, az iskolaépület korszerűsítésére, az alsó tagozatos iskola újraindítása céljából. 
1990-ben Csempeszkopács visszanyerte önkormányzatiságát. Elkészült a temetői bekötőút, korszerűsítették a közvilágítást, fásítottak. 1991-ben létrejött a kábeltelevíziós hálózat és megkezdődött az iskolaépület bővítése. 
1992. augusztus 29-én felavatták a falu legfontosabb intézményét, az Óvoda, Iskola és Kultúra Házát. 
1993-ban bevezették a földgázt és elkezdődött a községi sportközpont építése. Elsőnek az ikerpályás automata tekepálya nyílt meg a Kultúra Háza alagsorában. 
1995-ben avatták fel a minden tekintetben korszerűen megépített füves sportpályákat, az esti mérkőzéseket és edzéseket is lehetővé tevő villanyvilágítással. 

A magyar millennium évében rendezvénysorozattal emlékezett a falu. Templomkerti hangversenyek, állandó kiállítás a múzeumban, kopjafa állítása az elpusztult középkori település helyén, majd 2001. június 10-én, a község millenniumi napján fölavatták Módy Péter szobrászművész, restaurátor Eleink című szoborkompozícióját a templom előtti téren. Ugyanekkor hagyományteremtő szándékkal a középkori plébániai vásárokat felelevenítve "Középkori Vásárnapot" tartottak. Elhatározták, hogy ezentúl minden évben a Pünkösdöt követő Szentháromság vasárnapon "Középkori Vásárnapot" tartanak. A templomot körülvevő egyedi hangulatú tér fogadja be a vásári sokadalmat, kézművesek, árusok, vásári komédiások, énekmondók és a királyi szolgálónépek gúnyájába öltözött helybéliek színes forgatagát. Ez a község legfontosabb idegenforgalmi eseménye. 

Elhelyezkedés: Csempeszkopács Szombathelytől délkeletre, attól 17 km-re, a 87-es számú főút két oldalán (keleti hosszúság: 16 fok 48,5 perc, északi szélesség: 47 fok 9,3 perc), sík területen, a Gyöngyös, Sorok patakok és Rába folyó által bezárt terület súlypontján helyezkedik el, 176-180 méter tengerszint feletti magasságban.

Egyetlen, érzékelhető, nagyobb szintkülönbség a keleti faluvégen, a Meggyeskovácsi határszélen lévő, a helyiek által Gyürkhegynek nevezett területen van. Ez egy 8-10 méteres viszonylag meredek, teraszszerű szintkülönbség, a Rába folyó hajdani medréből kiemelkedően. 

Talaja középkötött erdőtalaj. A csempeszi részen vékony a termőréteg, alatta az ős Rába vörös kavics terasza. A kopácsi termőtalaj jó minőségű, alatta agyagrétegek vannak. Ez az agyag kitűnő alapanyaga volt az ókori, középkori és a 19-20. századi téglaégetőknek ( a legutolsó 1945-ig működött). 

Még a 18. század végén is körbefogták településeinket az összefüggő, tölgy és cserfákból álló erdők. 

Népesség: