Meszlen a Gyöngyös-sík északi részén, a Rátka –patak forrásvidék fekszik. A megye északi felében, minden főközlekedési úttól nagy távolságra lévő falun egy út vezet keresztül . Három várostól, Csepregtől, Kőszegtől és Szombathelytől közel azonos távolságra fekszik, de közúton Csepreg esik legközelebb, 9 km-re míg a másik kettő 15-15 km-re. Az alföldiesen lapos táj felszínét kavicstakaró, vályogos, löszös üledék borítja. A takaró alatt semmilyen hasznosítható ásványkincs nem található. A község éghajlata mérsékelten hűvös, mérsékelten száraz, a napsütéses órák száma 1900 körül van évente, a csapadék nem éri el a 650 mm-t.

A falutól északnyugatra lévő Zádor-erdőben őskori halomsír látható. A középkorban a győri püspök harcos jobbágyai, a predialisták lakták. Ez azt sejteti, hogy alapítói a honfoglalók harcos középrétegének tagjai lehettek. Első ízben, 1255-ben fordul elő a neve. A község 1990-ig létezett tanácsrendszerben, az acsádi közös tanácshoz tartozott. 
Eddigi története során az első magyar népszámláláskor írták össze a legtöbb lakost a faluban, 776 főt. A település népességmegtartó ereje 1960 után gyengült meg, azóta a lélekszáma jelentősen csökkent. 1970-től folyamatosan többen halnak meg, mint ahányan születnek. A település elöregedése nagyon felgyorsult, az inaktív lakosság 107 fő.

Elhelyezkedés: Szombathelytől ÉK-re, a Szombathely-Kőszeg-Bük háromszögének középpontjábban fekszik 231 fős kis Vas megyei falu.

Meszlen régi lakott hely, l255-ben Villa Mezlen néven szerepel, majd 1284-ben és 1291-ben is emlitik. Helybéli források szerint a falu nevét a régi lentermesztés és felsőruha készités kapcsolatából származtatják.

A település a kora középkorban a gyúri püspökség tulajdona volt, így lakóinak a püspöki zászló alatt kellett katonáskodniuk, ezért viszont függetlenséget kapott a falu lakossága a vármegye kénye-kedvétől.

A török időkben a lakosság a környező erdőkbe menekült.

Valaha állt itt egy Világos nevü földvár, melynek vizesárkát az Ablánc nevü folyócska táplálta.

A szabadságharc után az erdőkben betyárok tanyáztak,köztük Kürti Kári is.

1596-ban és 1599-ben itt tartottak megyegyűlést, ahol a tágabb környék nemesei tanácskoztak. Az itt élő nemesek nem tartották jobbágyaiknak a lakosságot, erről tanuskodik a község XVII.-XVIII.századi pecsétjének köriratában a "communitas" szó.

A falu határának jellemző talajtípusa az erdőtalajok, valamint az agyag-bemosódásos barna erdőtalajok, amelyeken a szántóföldi művel nem hoz jó termést.

Csendes, biztonságos település, ideális helyszín falusi turizmus számára.

Népesség: