Az ötszáz körüli lakosú, utcás, szalagtelkes község neve az ősmagyar bő = gazdagság szóból eredeztethető, amely vezért, nemzetségfőt is jelentett. Környékén vaskori halomsírokat, római pénzeket és ekét találtak.

Első okleveles említése 1226-ból maradt fenn, Beud alakban. A középkorban kisnemesi falu volt, többek között a Váti-, Bődi-,Czycz- és Tompa – családok birtokában. 1549-ben 17 család 20 tagjának volt földje. 1741-ben már 39 egytelkes nemest írtak össze. 1747-ben a falu jelentős része a Dömölkiektől a Békássyakhoz került. 1907 és 1950 között körjegyzői székhely volt.

A Szent Mihály római katolikus templomot 1344-ben említették először írásban. A 17. század nagy részében az evangélikusok használták, 1674-től lett újra  a katolikusoké. 1788-ig Szilvágy leányegyháza volt, utána önálló plébánia. Ugyanebben az évben jelentősen átalakították. Az átépítés 150. évfordulójára Fábián Ferenc költségén, Gruber Imre tervei alapján bővítették két oldalhajóval.

A bejárat mellett jobbra elhelyezett az 1919. május 28-án lezajlott események emlékét megörökítő tábla szövegének egy részét az 1950-es években kivésték. Az eltüntetett szöveget a régi alatt elhelyezett újabb táblával örökítették meg. Bal oldalon a I. világháború hősi halottjainak emléktáblája látható.