Nyugodt, csendes helyen fekvő település első okleveles említése 1333-ból származik. A feudális korban kismenesek lakták. Templomának titulusa Szent Ágota. Jelenlegi formájában késő barokk, berendezése is ebből a korból származik. A Fő utca tengelyében a patak parton Nepomuki Szent János kápolna található. A XX. század két nagy háborúja a község lakosságától is áldozatokat követelt. Az I. világháborúban 300-an vettek részt, közülük 18-an haltak hősi halált. A trianoni diktátumot követően a revíziós törekvések 1938-41 között részleges sikerrel jártak, azonban az ország belesodródott a II. világháborúba is. Ez utóbbi a helység lakosai közül 18 főnyi áldozatot követelt. Jellemző a század történelmének mostohaságára, hogy róluk csak közel fél évszázad múlva, a rendszerváltozást követően lehetett hivatalosan is megemlékezni. A község az 1990-ig létezett tanácsrendszerben a gencsapáti közös tanácshoz tartozott.

A lakosság számának alakulása: Adóegységek száma 1549-ben: 36,5. Lakossága 1697-98-ban: 266. Összlakosság 1787-ben: 361. Házak száma 1787-ben: 71. Lakossága 1913-ban: 846; 1933-ban: 854.

Birtokosok: 1549-ben: Batthyány, Csoron, Szentiványi, 1787-ben: Batthyány. 1836-ban: Batthyány. 

Elhelyezkedés: Perenye a Kőszeg-hegyalja középső-déli részén, peremén található. Szombathelytől Északra, az országhatár és a 87-es főút között fekszik. Egy rövid bekötőút segítségével csatlakozik a két várost, Kőszeget és Szombathelyt összekötő közlekedési folyosóhoz. Előbbi város távolsága 14 km, a megyeszékhelyé mindössze 9. A táj képe enyhén hullámos, elegyengetett síkság. A pannon korú üledékek nem rejtenek gazdaságilag számottevő, kitermelhető ásványkincseket, nyersanyagokat, gazdaságilag sokkal jelentősebb tényező Szombathely közelsége. A község környéke mérsékelten hűvös, mérsékelten nedves éghajlatú, 9 °C körüli évi átlagos hőmérséklettel, 700 mm körüli csapadékkal. A falu területén átfolyó patakok a Gyöngyösbe és a Perintbe szállítják a jelentős csapadék miatt felhalmozódó felesleges vizeket. A szántóföldi művelés alatt álló talajok eredetileg agyagbemosódásos barna erdőtalajok voltak, melyek szerkezete a művelés következtében átalakulóban van.