A Gyöngyös-patak menti település már a római korban lakott volt. A falu melletti országút vonalában haladt egykor a Savariát és Sophianaet összekötő római út, a középkorban pedig a Via-publica Szombathely-Zalabér-Baltavár között. A Gyöngyös patak medre vízvédelmet, a Rába folyó által feltöltött terület barna erdőtalaja jó termőföldet, dús legelőt adott az itt letelepedetteknek. A falu neve először 1318-ban fordul elő a heiligenkreutzi cisztercita szerzetesrend okmányában Zechun néven (Szécseny); ami szláv eredetű és irtás-t jelent. Az Árpád házi királyok idején, azok első századában ez a vidék az egyház kezébe kerül, egy 1346. évi okmány viszont mint a sárvári vár tartozékát említi a települést, ugyanis a Rába mentén megerősödő Kanizsaiak kiveszik Szécsenyt az egyház kezéből. A helységet, mint Sárvár elővédjét képezték ki Ostmark felé. 1396-ban újra a vasvári káptalan Szécseny földesura, ugyanis ekkor választják le a szomszédos Kanizsaiak birtokíából Szécseny és Császt falvakat és adják át a székeskáptalan tulajdonába. Császt a szomszédos, mára már elnéptelenedett település, a falura utaló nevet a mai napig is megőrizte a "Császtbánya" elnevezésű mező a falu határában. Egy 1474-ből származó okirat tanúsága szerint Szécseny újra világi kézben van, mégpedig Tapán János e birtokrészben fiúsított leánya, Apollónia, majd 1495-től a Váti család tulajdonában. Mohács után Enyingi Török Bálint lesz a község földesura. Az Enyingi Török nemzetség idején Szécsenyben virágzó református gyülekezet volt. A Dunántúli Evangélikus Egyház kerület története alapján tudható még az is, hogy már püspöki zsinat is volt Szécsenyben 1613-ban, ahol többek között vita folyt az úrvacsorai ostya használata felett. Enyingi Török István látogatása céljából még Szenczi Molnár Albert, a híres református pap, nyelvtudós is járt Szécsenyben 1614. április 7-én. Ebben az időben, 1642-ben építtette Telekesi Török János és neje Gersei Petheő Margit az evangélikus templomot a kastélytól délre. 1708-ban a Rákóczi féle szabadságharc idején Szécsenyben táborozik Esterházy Antal gróf kuruc tábornagy és dunántúli főkapitány. A csapattest elszállásolására szolgáló szécsenyi udvarház és major már a XVI. században állott, a XIV. századi erődítmény helyén. A Rákóczi szabadságharc bukása után a bécsi udvar elrendelte, hogy le kell rombolni mindazon várakat, amelyek a kurucoknak védelmül szolgáltak, valamint azokat, amelyek erős fészkei lehetnek egy revolutiónak. Csak azoknak kegyelmezett meg a császári parancs, amelyek lakókastélyokká épültek át. Valószínűleg e rendelkezésnek esett áldozatul a szécsenyi udvarház is, - s ekkor léphetett be, feltehetően házassága révén, Szécseny történetébe németújvári Batthyány Alajos gróf, aki a lerombolt udvarház helyén felépíttette a ma is álló barokk úgynevezett Ó-kastélyt.